A munkaidővel kapcsolatos fogalmak
A munkaidő független attól, hogy a munkáltató ténylegesen tudott-e foglalkoztatni (el tudott-e látni munkával), így az ún. állásidő is munkaidőnek minősül. Az állásidő lényege, hogy ez idő alatt a munkáltató nem tudja ezt a foglalkoztatási kötelezettségét teljesíteni, de a munkavállaló oldalán ezt az időszakot mégis ledolgozott időként kell nyilvántartani, amely időszakra alapbérre lesz jogosult. A munkaidőbe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó, szokásosan és rendszeresen előforduló előkészítő és befejező tevékenység időtartamát is, de például a munkahelyre való oda, majd hazautazás nem tekinthető a munkaidő részének.
A rendes munkaidőtől meg kell különböztetnünk a rendkívüli munkaidőt, ami a munkavégzés azon időtartama, amikor a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint a beosztás szerinti munkaidején felül is munkát végez.
Az általános teljes napi munkaidő 8 óra (heti 40 óra), de lehet ennél hosszabb és rövidebb is:
Kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása a napi 8, heti 40 óránál rövidebb teljes munkaidőt is előírhat. Erre általában akkor kerül sor, ha valamilyen egészségkárosító kockázat mellett kerül sor a munkavégzésre.
A teljes munkaidő mértéke legfeljebb napi tizenkét, illetve heti hatvan órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört (pl. portás) lát el, vagy a munkáltató, tulajdonos közeli hozzátartozója.
Részmunkaidő:
A felek a munkaszerződésben megállapodhatnak arról, hogy a teljes munkaidőnél rövidebb időre (ált. napi 4 vagy 6 óra), tehát részmunkaidőre jön létre a munkaviszony.
Gyakran előfordul, hogy a munkaidő teljesítését munkaidőkeretben határozza meg számunkra a munkáltató. A munkaidőkeret lényege, hogy a napi, illetve heti munkaidő mennyiségére előírt szabályoknak a keret átlagában kell a feleknek megfelelni, azaz ez a módszer lehetőséget ad a munkaidő egyenlőtlen beosztására. A munkaidőkeret maximális hossza 4 havi (16 heti) lehet, bizonyos tevékenységek ellátása esetén legfeljebb 6 havi (26 heti), de kollektív szerződésben akár 1 éves keret is megállapítható.
Pihenőidők
A pihenőidő rendeltetése, hogy a munkavállaló regenerálódjon, kikapcsolódjon két munkavégzéssel eltöltött időszak között. A pihenőidőnek számos fajtája van, így különösen:
munkaközi szünet,
napi pihenőidő,
heti pihenőidő,
munkaszüneti nap,
szabadság.
A munkaközi szünet megszakítja a munkavégzést, hiszen 6 órányi munkavégzést követően legalább 20 perces (legfeljebb 1 órás) időtartamban biztosít regenerálódási lehetőséget a munkavállalóknak. A napi munkavégzéshez szorosan kapcsolódik a napi pihenőidő is, ami pedig a napi munkavégzés befejezése és a másnapi munkakezdés közötti legalább 11 órás időtartamot jelenti.
Szabadság
A szabadság a munkaviszony egyik sajátossága, amely megkülönbözteti más, ugyancsak munkavégzésre irányuló jogviszonytól. Az éves fizetett szabadság nem kevesebbet jelent, mint hogy a munkavállaló munkavégzés nélkül kap munkabért (távolléti díját) a munkáltatótól erre az időszakra.
A szabadság alap és pótszabadságból áll.
Alapszabadság:
Az Mt. minden munkavállalónak alanyi jogon biztosítja az alapszabadságot, amelynek mértéke 20 munkanap.
Pótszabadság:
A munkavállalót életkorában, személyében, személyi körülményeiben rejlő okokból, illetve munkaköréből adódóan számos pótszabadság illetheti meg. Így például minden munkavállaló életkorától függően pótszabadságra jogosult. Pl. 25. életévétől 1 munkanap, de a 45. életévtől már 10 munkanap pótszabadság illet meg a munkavállalókat. Ha a munkavállalónak 16 év alatti gyermeke van, akkor erre való tekintettel is pótszabadságban részesül.
Fizetés nélküli szabadság biztosítására is lehetőség van a munkaviszony fennállásának ideje alatt, amelynek legtipikusabb esete a gyermek 3 életévének betöltéséig a nevelése érdekében biztosított távollét.
A szabadság kiadásának joga
A munka megszervezése a munkáltatóra hárul, ezért a szabadság kiadásának joga is a munkáltatót illeti, ellentétben a köznyelvben elterjedt kifejezéssel: „kiveszem a szabim”. A szabadság kiadásának időpontját – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg. Ugyanakkor évente 7 munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve (ez lehet ugye a próbaidő időszaka) – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban szükséges kiadni.
A szabadságot – a felek eltérő megállapodása hiányában – úgy kell kiadni, hogy tartama legalább az egybefüggő 14 naptári napot elérjen, és a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell. A munkáltató csak fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén változtathatja meg a szabadság időpontját, vagy a már megkezdett szabadságot megszakíthatja és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.
Azt se felejtsétek el, hogy a szabadság pénzbeli megváltására kizárólag a munkaviszony megszüntetése esetén van lehetőség.
