Karrierközpont

Örkény Antal: A romák társadalmi kirekesztődésének szociológiai és társadalom-lélektani vonatkozásai

A Harmadik Kor Egyetemének idei évadának második előadását Örkény Antal szociológus tartotta. Az előadás fókuszába a romák társadalmi kirekesztődésének problémája került, Örkény Antal többek között arról beszélt, hogy mit jelent romának lenni és hogyan viszonyulunk ehhez Magyarországon.

Valaminek az elnevezése nemcsak egy név vagy cím, hanem tartalom is, a név a dolgok eredetéhez tartozik, tehát addig semmi nem létezik, amíg nincs neve. Ezzel kezdte az előadását Örkény Antal, aki így vezette be a „mit jelent romának lenni?” kérdéskört. Ahhoz hogy beszélhessünk a romák helyzetéről, először magát a csoportot kell meghatároznunk. Az elnevezés, csoportmeghatározás alapján beszélhetünk romákról, cigányokról vagy vándorokról, mindegy melyik kifejezést használjuk, ugyanarról a társadalmi csoportról beszélünk. A bonyodalmat inkább az okozza, hogy ha kutatni szeretnénk ezt a csoportot, meg kell határoznunk, hogy hova sorolhatjuk őket a társadalomban.

Kisebbség csak akkor van, ha van többség. A többség képviseli a hatalmat, a többségi demokráciában a kisebbség kiszolgáltatott helyzetben van. Magyarországon etnikai kisebbség pl. a sváb és a német kisebbség, ők társadalmilag integráltak. A romákat Magyarországon nem fogadták be teljesen a társadalomba (a társadalom magasabb rétegeiben főként nagyon kevesen vannak), így ez a csoport inkább szociális kisebbségként vizsgálható.

A magyar társadalom 8% roma származású, azaz kb. 700-800 ezer ember, közülük 300-500 ezer ember él mélyszegénységben, így az is súlyos problémát jelent, hogy a romákat általában a szegényekkel azonosítják. Ez olyan szempontból is dilemmát okoz, hogy szociális vagy etnikai problémáról beszélünk-e.

A roma identitás kérdésénél Örkény a népszámlálást is példaként hozta, itt ugyanis meg szokták kérdezni, hogy az illető melyik etnikai kisebbséghez érzi magát közel. A választ meg lehet tagadni, tehát így sem biztos, hogy pontos adatokhoz jutunk, de aki ma Magyarországon romának vallja magát, azt romának is tekintjük. Ennél a kérdésnél azonban újabb probléma merül fel, mert a válaszok között szerepel a „magyar” is, ha tehát valaki azt válaszolja, hogy „magyar és cigány”, az önellentmondás, hiszen közösen vagyunk magyar állampolgárok, az elfogadható válasz itt adott esetben a „cigány származású magyar” lenne, ez szorosan kapcsolódik az önazonosítás kérdéséhez.

Az utóbbi időben javult a kisebbségi identitásunk, sokan felvállalják roma származásukat és ezt meg is osztják a népszámláláskor, ez pozitív fejlemény, hiszen vállalják az identitásukat. Sajnos sokan azért még mindig nem akarják megosztani, hogy hova tartozónak érzik magukat, mert félnek, hogy probléma lehet belőle. Itt különbséget kell tennünk a diszkrimináció és a diszkrimináció érzet között: ha valaki nem meri vállalni kisebbségi identitását, az nem azt jelenti, hogy ténylegesen ki van rekesztve, annyit jelent, hogy fél attól, hogy ez bekövetkezhet, ez a diszkrimináció érzet.

A romák helyzetének kutatásához Örkény különböző szempontú megközelítéseket alkalmaz, többek között szociológiai, szociálpszichológiai és kulturális szempontból vizsgálta tovább a kérdést azt előadás folyamán.

Szociológiai megközelítés

Szociológiai szempontból hiányos és gyorsan gyengülő társadalmi integrációról beszélhetünk, emellett azt látjuk, hogy a romák egy jelentős része alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, hiányában vannak a piacképes ismereteknek, így a munkanélküliség 60-70%-os. Jellemzők az egészségtelen lakhatási körülmények, ebből kifolyólag a rossz egészségi állapot (átlagosan 10 évvel korábban halnak meg, mint a nem romák). A szegénység etnicizálódik, új „underclass”-ról beszélhetünk.

Az underclass az úgynevezett „osztályok alatti osztályt” jelenti, itt a „gettóvilágot”. Ez a kirekesztődés világa, innen nincs kitörési lehetőség, ezek általában olyan települések, ahol a népesség 100%-a roma és munkanélküli, általában lehetőség sincs munkát vállalni.

Szociálpszichológiai megközelítés

Ezt a szempontot tovább lehet bontani „külső” és „belső” megközelítésre: külső = akit romának tekint a társadalom, belső = romák.

Ahogyan külső nézőpontból látjuk a roma társadalmat

Itt negatív szociológiai és szociálpszichológiai vonások fedezhetők fel, a szegénység jellemzői, észlelt deviancia, kriminalizáció („cigánybűnözés”), előítéletek, stigmatizáció és etnikai alapú diszkrimináció jellemzik a nem roma társadalom nézőpontját.

A romák belső nézőpontja sem sokkal pozitívabb, itt nem egyértelmű önmeghatározásról beszélhetünk, többes identitásról, negatív identifikációról és küzdelmekről, amelyeket az identitáspolitika arénájában vívnak.

A romák gyakran hárítják az identifikáció kérdését, mert számukra hátránnyal járhat, ha vállalják roma identitásukat. Magyarországon pl. a sváb kisebbséget nem éri semmilyen diszkrimináció, svábnak lenni nem jár semmilyen hátránnyal, így az identitás kérdése számukra nem jelent problémát.

„Színvaknak” kell lennünk

Mivel jogegyenlőség van, pl. cigánybűnözésről beszélni alkotmányellenes, színvaknak kell lennünk, hiszen minden esetben irreleváns az illető származása. Az amerikai médiában pl. folyamatosan hangsúlyozni kell, hogy sokszínűek vagyunk, sajnos ez Magyarországon még nem jellemző.

Kulturális megközelítés

Kulturális szempontból a társadalmi- és kulturális kollektív identitás hiányáról beszélhetünk, bár sokszínű történelmi és kulturális hagyománnyal rendelkező csoportról van szó. A kulturális identitás azonban széttagolt és még ki nem alakított, nincs közös nyelv és kollektív emlékezet, csak gyenge etnikai kötelékek vannak és törékeny a szolidaritás hálója. Közös jövőképük sincs, beszélhetünk viszont az „újjáépítő identitás” fogalmáról, amely viszonylag gyakori a roma társadalomban. Az újjáépítő identitás azt jelenti, hogy valaki felfedezi, hogy fontosak a roma gyökerei és elkezd mélyebben foglalkozni a témával, a kultúrával a hagyományokkal, stb. Számukra és más számára is a roma identitás egy értékes, közös kulturális hátteret adhat.

Mit tehet az állam?

Örkény Antal előadásának utolsó témájaként az állam felelősségét érintette a romák helyzetével kapcsolatban. Az államnak elsősorban anti-diszkriminációs politikát kellene folytatnia: ez a jogállamiság fenntartását jelentené, azaz, hogy garanciát kapunk az emberi jogok érvényesítésére és a politikai igazságosság biztosítására. Erősítheti az esélyegyenlőséget a munkaerőpiacon, az iskolákban, a regionális politika szintjén és települési szinten is. Fontos a társadalmi befogadás és hogy legyenek jóléti szociális intézkedések, valamint a toleranciaépítés és a multikulturalizmus is olyan értékek, amelyeket meg kellene őriznünk és fejlesztenünk kéne ahhoz, hogy létrejöhessen a pozitív társadalmi igazságosság.

További részletekért olvasd el az elte.hu összefoglalóját, vagy nézd meg az előadást: