fbpx
Karrierközpont
Slider

Alumni-összefogás egy látássérült hallgatóért

Egykori ELTE-s diákok gyűjtöttek egy látássérült hallgató tandíjára. Az interjúban Nagy Anikó történetét olvashatjátok.

Nagy Anikó egy életteli, pörgős lány, igazi energiabomba. Sosem indítaná azzal a bemutatkozását, hogy kimondja: súlyosan látássérült vagyok. Tanulmányait eredetileg az ELTE jogi karán kezdte, ahol kisdoktori fokozatot szerzett 2009-ben. Mivel gyerekkori álma volt, hogy az egészségügyben dolgozhasson, felvételizett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karra, ahol azonban lejártak az államilag finanszírozott szemeszterei. Az első önköltséges képzési félévben még sikerült 50%-os tandíjcsökkentéshez jutnia méltányossági alapon, de a tavaszira ezt már nem kapta meg. Napi négy órás állásban dolgozik és bár szívesen vállalna még több munkát, bértámogatással finanszírozott munkahely mellett nem foglalkoztatható más munkaadó által. A beosztását úgy oldja meg, hogy ha reggel nincs órája, akkor a munkahelyén kezd, majd beszalad az óráira, utána pedig vissza a munkahelyére. Mindezt gyakorlatilag vakon. Az ELTE Alumni és az Alumni Alapítvány az egykori ELTE-s hallgatók segítségével azonban összefogott, gyűjtést szervezett, így néhány hét leforgása alatt mintegy 151 500 forinttal segíthettek Anikónak, akivel a BGGyK tavaszi érzékenyítő programja után beszélgettünk.

Szerinted kicsoda dr. Nagy Anikó?

Elsőször is, szeretném megköszönni az ELTE volt hallgatóinak ás az ELTE Alumni Alapítványnak a segítséget és a felajánlásokat! Ezzel nagyban hozzásegítettek a tanulmányaim folytatásához, amit egyedül, négyórás munkából biztosan nem tudtam volna finanszírozni.

Nagy Anikó egy egyszerű, huszonnyolc éves lány. A doktori címemet is csak olyan helyzetekben használom, amikor úgy érzem: szükséges, hogy tekintélyt adjon. Azt, hogy látássérült vagyok, első körben nem tartom fontosnak elmondani magamról, aki akarja, úgyis észre veszi…

A jogi pálya bizonyos szempontból vargabetű volt a karrieredben?

2009-ben végeztem el a jogi kart, de miután sikeresen megszereztem a kisdoktorimat, nem szakosodtam tovább. Gimnazista korom óta szerettem volna az egészségügyben dolgozni, már az egyetem alatt elkezdtem egy gyógymasszőr-tanfolyamot. Egy ottani nagyon kedves tanárom biztatott arra, hogy próbáljam meg az egészségügyi kart, amelyet végül nem fejeztem be. Két államilag finanszírozott félévet töltöttem ott, de egyetlen percét sem bántam meg. Utána felvételiztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karra, és bár eleinte vacilláltam a pedagógia és a pszichológia között, végül mégis a gyógypedagógia mellett döntöttem és jelöltem meg első helyen. Most itt vagyok másodéves hallgató, logopédia és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányon.

Mit csinálsz, amikor nem tanulsz? Dolgozol?

Már a jogi kar mellett is vállaltam munkát a Láthatatlan kiállításon, jelenleg a Nemadomfel alapítványnál dolgozom, a Nemadomfel zenekarban és egy gospel-kórusban is énekelek. Sportolok is, és rengeteg időt töltök Emmával, a nyolcéves vakvezető labradorommal. Hat és fél éve van velem, a lelkem csak akkor nyugodt, ha a nap végére rendesen kimozogta magát. Sokat labdázunk, sétálunk, ilyenkor ő is élvezheti az életet hám nélkül. Teljesítménytúrázunk, a Margitszigeten futunk – egyszer egy versenyre is beneveztünk együtt – és tandemkerékpározni is szoktam még. Régebben lovagoltam is.

A hallgatói életben mennyire veszel részt? Gyakran érzékenyítesz?

Igen, korábban is részt vettem hasonló kezdeményezésekben, például az Öt érzék kert elnevezésű projektben, szintén a BGGyK-n, amelynek az volt a különlegessége, hogy mind az öt érzékszervnek kialakítottak egy kertet az arra jellemző szempontok szerint. Ízlelésre az Ízek kertje, látásra a Színek kertje, tapintásra a Formák kertje és így tovább. Ha a HÖK érzékenyítést szervez és megkérnek, hogy segítsek, természetesen örömmel teszem.

Mit gondolsz, hol leszel öt év múlva?

Én nem gondolok semmit, csak remélek. A hosszabb távú terveim között a jogi pálya és külföld is szerepel, elsősorban Németország vagy legalábbis német nyelvterület. Bár korábban egyáltalán nem szerettem volna jogi területen dolgozni, de decemberben részt vettem a Nemadomfel alapítvány közvetítésével egy háromnapos tanulmányúton Brüsszelben, ahol igencsak kedvet kaptam hozzá. Persze első a gyógypedagógia. Felnőttekkel vagy nagyobb gyerekekkel szeretnék majd foglalkozni.