Karrierközpont

A Neptuntól a csillagokig, avagy a karrierépítés szépségei – 4. rész

Vannak emberek, akik képesek vegyíteni a dolgokat. Sajnos én nem tartozom közéjük. Képtelen vagyok egyszerre több dolgot csinálni. Éppen ezért a nyaram is 3 részre oszlik. A 3-ból 2-nek már vége is van, ami persze ráébresztett arra, milyen döbbenetes sebességgel telik az idő.

Az első rész természetesen a vizsgaidőszaké volt. Szociális élet, alvás és egyéb örömforrások nélkül. Érdekes, hogy eleinte mennyire kilátástalannak tűnik az egész, aztán valahogy mégis végigcsináljuk. Persze, amikor heteken keresztül könyvekkel fekszel és könyvekkel kelsz, könnyen megundorodsz tőlük. Velem is ez történt. Hiába csengtek füleimben, egyik tanárom szavai, aki szerint, egy bölcsészhallgató még a fürdőkádban is olvas, a vizsgaidőszak után hetekig képtelen voltam ránézni a könyvekre. Aztán olvastam egy tudományos cikket arról, hogy az vagy, amit olvasol. Ekkor elgondolkodtam, hogy akkor én most tulajdonképpen egy semmi vagyok, hiszen nem olvasok semmit már hetek óta. Hosszas töprengés után, Jane Austen-nál kötöttem ki, mert ha valóban az vagyok, amit olvasok, akkor nincs másra szükségem, mint értelemre és érzelemre.

Persze ekkor már bőven benne jártunk a nyaram második szakaszában, amit a pihenésnek és a szórakozásnak szenteltem. Hiszen a vizsgaidőszak után az embernek újra fel kell vennie a kapcsolatot a barátokkal, családdal, stb… szóval vissza kell integrálnia magát a társadalomba. És ilyenkor van idő az utazgatásra, fesztiválozásra, valamint arra is, hogy kifesd a szobád, ha éppen olyan kedved van. A lényeg, hogy ilyenkor meg tudod valósítani egy töredékét annak a rengeteg dolognak, amit a nyárra terveztél. A többi pedig persze már megint átcsúszik a következő évre. Mert az egészen biztos, hogy ez a középső szakasz repül el a leggyorsabban. Mindegy mennyi időt szánsz rá, a végén „hiszen még csak most kezdődött” ábrázattal állsz hitetlenkedve és tehetetlenül.

És végül elkezdődik a nyár utolsó szakasza, ami bár nem annyira jó, mint a középső, mégis mérföldekkel kellemesebb az elsőnél. Ez a munka ideje. Mert akárhogy is nézem, fiatal felnőtt állampolgárként, lelkiismeretbeli kötelességem beszállni a GDP termelésébe. Ekkor sajnos ismételten döcögőssé válik a szociális élet, tanulni továbbra sincs nagyon kedved, amíg nem muszáj, viszont a legtöbb diákmunka egészen szerethető, ha megfelelően állsz hozzá. Éppen ezért nem törvényszerűen csupa kín és szenvedés ez az időszak.

Én az au pair múltamnak köszönhetően egészen egyszerűen kapok olyan munkákat, amelyek során gyerekekkel kell foglalkozni. Még év közben kezdtem el babysittelni egy félig kanadai családnál. Lassan egy éve járok hozzájuk és még mindig odáig vagyok értük. Fantasztikusan aranyosak. Nyáron pedig szerencsére több segítségre van szükségük, hiszen a gyerekek egész nap otthon vannak, a szülőknek ellenben dolgozniuk kell. Így jövök tehát én a képbe. Persze ahhoz, hogy ilyen körökbe kerülhessek szükségem volt némi protekcióra. Itt jegyezném meg szögletes zárójelben, mennyire elképesztően fontosak a kapcsolatok. Mert ha még egy egyszerű gyerekvigyázós munkánál is ennyit számít, akkor mi lehet a komolyabb munkaterületeken?

Azonban akármennyire is szeretem a gyerekeket, akikre vigyázok, bennem van a vágy, hogy kipróbáljak valami mást is, amit még nem csináltam.  Nemrég egy barátnőmmel beregisztráltunk egy statiszta ügynökséghez, és már alig várom, hogy forgatásra mehessünk. Közben pedig mindenféle diákszövetkezethez is beregisztráltam, és sasszemmel figyelem a munkákat, hogy lecsaphassak az izgalmasnak tűnőkre. Tulajdonképpen csak próbálgatom a szárnyaimat.

Azt gondolom, meg kell próbálnunk megtalálni azt a munkát, amiben a leginkább ki tudunk teljesedni. Ha így teszünk, végül ki tudja, talán még jobban élvezzük ezt a részét a nyarunknak, mint a középső szakaszát. Így mikor szeptemberben visszahuppanunk valamelyik egyetemi előadó kényelmetlen, bár már megszokott székébe, boldogsággal vegyített szomorúsággal gondolhatunk vissza a magunk mögött hagyott nyárra, és újult erővel vethetjük bele magunkat a tanulásba.